2016. május 22., vasárnap

3.~pokol

Sziasztok!:)
Meghoztam nektek a 3. Rèszt remèlem tetszeni fog jó olvasást! Nagyon szèpen megkèrek mindenkit hogy aki olvassa komizzon ès máris hozom a következő rèszt!:)



Semmitsem èrtettem..Egy ember nem kèpes ilyenekre..
Ő viszont,olvas mindeneggyes gondolatomban.
Ès ha csak a kèpzeletem játszadozik velem? Igen biztosan ez a tökèletes magyarázat,talán ha most le feküdnèk akkor ki aludnám ezt a sok szarságot.

Reggel~

-Lucy Braun! Hogy gondoltad hogy csak ugy le lèpsz ès fel sem hívsz mègcsak nem is szoltál hogy ..-Deby..kèrlek ne most.nyöszörögtem s fejemet párnámba temettem.
-Braun azonnal emeld meg a segged elkèsünk! Anyáskodott megint csak felettem Deby.
Szem forgatva keltem ki meleget adó ágyamból ès szekrènyemhez sètáltam,felkaptam. Magamra egy haspolot ès egy nem èppen mindent fedő rövidnadrágot.
Hajamat kifèsültem ami vállamra omlott.
Egy kis szempillaspirált raktam fel kissebb nagyobb sikerrel ugyanis majdnem minden második alkalommal szemembe nyomtam azt.
Mikor már hosszabb idő alatt sikerült egèsz szèpre megcsinálnom büszkèn álltam meg a tükör előt s ki egyenesedtem hogy lássam mai öltözèkem.
-Lucy kèrlek gyere! Kiabált le lentről Deby.
-Máris..sóhajtottam egy nagyot ès táskámat felkapva hagytam el a fürdőt.
-Mègis mi a fèszkes fene tartott ilyen sokáig? Nevetett fel Deby.
Èn szmeforgatva lèptem ki a lakásból Deby is követte a pèldám.
Az utat szinte vègigfecsegtük így nem is tünt olyan hosszúnak.
A folyosón tolongott mindenki,pedig már 8 is elmúlt ilyenkor már règ órán kène lennie mindenkinek.
Egy hatalmas nagy kört álltak valami körül s mindenki azt vizslatta.
Szemeimet Debyre vezettem ő sem èrtette a dolgot pont ugy ahogy èn.
-Megnèzem mi folyik itt..-Veled megyek..kapotz kezem után Deb ès követni kezdett.
Nagynehezen átfurakodtuk magunkat a tömegen,de amitt láttam..nem mindennapi látvány,ledermedve álltam a földönheverő test mellet pár másodpercre talán mèg lèlegzetem is elált.
-Mindenki hadja el az èpületet! Azonnal távozzanak! Lèpett közbe az iskola igazgató majd tárcsázni kezdte a mentőket.
-Nem halloták? Azonnal távozzanak! Rivalt ránk Mr.Benson.
A többiek elkezdtek ki szálingózni a folyosórol mèg Deby is.
Egyedül álltam a halott lány teste előtt.
Hó fehèr arcát sebek ezrei fedtèk be,testèn millió nyílt seb,arca kissè eltorzolt,vèrben úszott.
-Maga a fülèn űl? Hagyja el az èpületet amíg nem kèső.rivalt rám Mr.Benson.
-Mi ..mitörtènt vele?
-Nem tudni,de mindenesetre nem ember tette.hajotta le fejèt Mr.Benson.
Az egèsz iskola az udvaron várta meg az esemènyeket úgy ahogy Deby is.
-Mi rörtènt vele? Megtudtál valamit?:halmozott el kèrdèseivel.
-Mèg ők sem tudnak semmit,de Mr.Benson azt állítja ember ilyenekre nem kèpes..
-Akkor mi tette ezt vele?
-Nemtudom..sóhajtottam egy nagyot s mèg mindig nem tèrtem magamhoz...

2 órával kèsőbb.

Az igazgatóság úgy döntött mindenkit haza küldenek,esèlytelen lenne tanulnunk folyik a helyszínelès .
Debyvel úgy döntöttünk nem haggyuk el a lakást amíg megnem találják a tettest,ha eggyátalán ember műve ez az egèsz.Mindketten lekuporodtunk a kanapèra s csak türelmetlenül vártunk..vártunk hogy törtènjen valami,valami hogy elkapják a tettest ès ne keljen rettegèsben èlnünk ilyen gazemberek miatt.
-Csinálok forrocsokit kèrsz teis? Mosolyodott el Deby halványan.
-Az most jól esne.
Csak egyedül ültem száz meg száz gondolattal a fejemben.
Legbelül szívem megszakad ..de legfőkèppen azèrt mert èn nem tudtam rajta segíteni,talán ha időben be èrek akkor ő most most nem lenne halott..
Hangis csörömpölès ütötte meg fülemet.
-Deby minden rendben? Tápászkodtam fel a kanapèról.
De válasz nem jött.
-Deby ne sz...Jèzusom deby..Ereszd el! Tekintetem a nyakát szorongató fèrfira emeltem.
A fèrfi a levegő be szippantott majd be hunyta szemeit s eleresztette Debby torkát.
-Ez valahogy sokkal jobban tetszik...fordította meg fejèt ès egy ördögi vigyor terült el arcán
Pillanatok előtt előttem termett.
Szemeimet lehunytam a fèlelemtől .
-Azt már nem! Suhant elèm valaki s falnak repítette az előttem állo fèrfit.
-Bieber..már vártalak.vigyorosott el a fèrfi.
-Kellemetlen meglepetès Ematt.szórította justin ökölbe kezeit.Èn Deby segítsègère siettem mielőtt mèg le gugolhattam volna debbyhez kèt kar fonódott derekamra  de justin ezt nem hagyta tètlenül ellökte a pasast aki egyenesen át hajított az ablak üvegen így Deby szobájában kötöttem ki.
-Au..nyöszörögtem s vèrző  fejemet kezdtem el tapogatni.
Ematt villámgyorsan termett melettem majd fogait bőrömbe temette,egyszerre kezdett el lángolni mindeneggyes porcikám,látásom kezdett homályosulni ès egyre gyengèbnek èreztem magam.
Justin a szoba másikvègèbe hajította Emattet aki puffant a padlón.
A következő pillanatban pedig justin repült neki az ablaknak ami be is rört így justin ki esett rajta.Ematt amint látta hogy most nincs mellettem justin aki meg tudna vèdeni másodpercek alatt termett melletem,fogait újra bele mèlyesztette bőrömbe.
-Justiiiiiiin! Kiáltottam fel a bennem lèvő fájdalomtól,s justin a szoba másik felèbe hajított így be vertem a fejemet.nagyon homályosan de láttam hogy justin le tekeri Ematt fejèt majd èlettelen teste a földön koppant.
Justin lèlegzetèt egyre szaporábban vette,s kezèt ökölbe szorította majd rám nèzett.
Szemeit alaposan enyèimbe fúrta,mintha birtokolna s valamilyen hatást gyakorolt volna rám sötètült el minden s onnan se kèp se hang.....

5 megjegyzés: